|
Egy diák a két tanítási nyelvű képzésről
2001 volt az az év, mikor befejeződött az általános iskola számunkra. A „Hova tovább?” kérdésre pedig a válasz a Baross volt.
Akkor még ez az iskola is csak egy volt a sok közül. Azonban ez gyökeresen megváltozott. Majd 5 évig meghatározó szerepet töltött be a Baross az életemben. Itt ismertem meg a legjobb barátaimat, akikkel örök barátságokat kötöttem. Itt szereztem meg azt a német nyelvtudást, aminek köszönhetem azt, ahol most vagyok és tartok. Életreszóló tapasztalatokra tettem szert és kaptam tanácsokat, amelyek néha még ma is bennem élnek.
2001 szeptemberében még vajmi keveset tudtunk erről a képzésről, egy új osztályról lévén szó. Az 5 év nem csak egy osztály életéről szólt, hanem egy merőben új képzés születéséről. Részünk volt a kezdetekben; véleményeinkkel, tapasztalatainkkal próbáltuk segíteni, egyengetni eme szakirány fejlődését. Tény, hogy nem voltak mindig zökkenőmentesek az évek, de ezekben a dolgokban a kihívást látták tanáraink és persze mi is. Öröm volt látni a végeredményt. Jó érzés volt benne lenni valami újban, ami eddig még igazából nem létezett Győrben.
A képzés mellett persze fontos szerepet töltött be a diákélet is. Az iskola sok érdekes programot biztosított számunkra. Gondolok itt a felejthetetlen osztálykirándulásokra, a tanóra-mentes diáknapokra, a diákdiri-választásra, a különböző tanulmányi versenyekre. Ezek mellett a különleges dolgok mellett azonban még jobban az emlékezetünkben élnek a tanórák hangulatai, tanáraink hozzáállása és módszerei, a bolondozások, egyszóval ami egy napunkat meghatározta.
Ma, másfél évvel az érettségi után, ki merem jelenteni, hogy megérte barossos diáknak lenni. Jelenleg a bécsújhelyi szakfőiskola gazdasági szakjának másodéves hallgatója vagyok. Ez az út pedig a Barossban kezdődött. Tehát minden mai felvételiző diáknak szívből tudom ajánlani ezt a képzést.
Szabó Gabriella
2006-ban érettségizett diák
| 
