|
Mit jelent nekem a GYÖKERE?
(megjelent a 2007-es évkönyvben)
… egy szeretett és szerető közösséget, ahol mindig erőt gyűjthettem munkámhoz. Támogatást, bátorítást, hitet adott ahhoz, hogy érdemes…
Minden egyes alkalommal úgy jöttem el az összejövetelekről, hogy sajnáltam, hogy nem készítettem felvételt azokról – talán hiba is volt – és így nem vetíthettem le a mai diákoknak, hogyan emlékeznek, beszélgetnek régi iskolájukról, tanáraikról, társaikról a résztvevők. Talán átjött volna a film révén az a meghittség, egyűvé tartozás, közösségi szellem, amit nagy sajnálatomra a „maiak” már nem ismerhetnek, nem érezhetnek. Az én korosztályomnak jutott még ebből egy morzsányi.
Elnézést kérek tőletek tisztelt megemlékezők – Bozsoki Ernő és Csordás Jóska – azért, hogy néhány dologgal kiegészítem soraitokat. A szervezet hagyományőrzésben játszott kimagasló érdemeit, tetteit nem szabad szerényen elhallgatni. A legelső ilyen esemény az volt, amikor egy iskolai ünnepség keretében a GYÖKERE képviselői a városvezetés tagjaival együtt elhelyezték a számotokra „utódiskola” Baross-termében az I. és a II. világháború iskolai hősi halottainak emlékére állított táblák másolatait. (Az eredeti a Gárdonyi utcai épületben van.) Azért is támogattam Sej Dezső ötletét – aki azon kívül a finanszírozásban is részt vállalt –, mert úgy éreztem, hogy ez az esemény mintegy hidat képez a régi és a mai iskola között.
A GYÖKERE és az iskola együtt érte el azt, hogy javaslatunkra Csaba József nyugalmazott igazgató Pro Urbe díjat kaphatott még életében. Úgy gondolom, hogy ez az elismerés egy kicsit a Barossnak is szólt.
Csaba József iskolánk nyugalmazott igazgatója a GYÖKERE-szervezet és az akkori iskolavezetés ajánlására kapott 1998-ban PRO URBE díjat, melyet budapesti lakásán Jungi Csaba alpolgármester adott át a város képviseletében.
Később Csaba József sírkövének felállításában ötlettel és anyagiakkal is a GYÖKERE tevékenykedett, részt vállalva a budapesti sírkőavatási ünnepség szervezésében is. (Zárójelben, de nem lényegtelenként említem ismét Sej Dodó érdemeit ebben!) Szeretném megköszönni aktív részvételeteket az iskola fennállásának 110. évfordulójára szervezett megemlékezésekben. Köszönöm, hogy megtiszteltétek képviselőitek jelenlétével ünnepségünket, a találkozók napján is jó volt együtt lenni a 60 évvel ezelőtt végzett „tanulókkal”. Jóleső érzés volt hallgatni diákjaink előadásában azt az éneket, amit az évforduló tiszteletére Baross Károly írt. Ez megint egy szép kapcsolódást jelentett a múlt és a jelen között. Gede Lacitól tudtam meg, hogy ezt a dalt választottátok indulótokká, aminek nagyon örülök. A Kisalföld „Olvasói levél” rovatában Perlinger Ferenc tollából megjelent méltatás is megtisztelő volt számunkra.
Mindezek azt bizonyítják, hogy van és lesz szerepe a GYÖKERÉ–nek, ne csüggedjetek, ha minden nem sikerül egyszerre.
Bízom abban, hogy a régi diákok közül a szervezetről olvasva sokan kedvet kapnak a belépésre. Higgyétek el, hogy tényleg érdemes!
Dr. Kun Andrásné
igazgató
Perlinger Ferenc olvasói levele elolvasható ITT.
| 
