A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen.

1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.

A náci Németországban Hitler hatalomra kerülése után a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. A zsidók szisztematikus tömeges meggyilkolása azonban a második világháború alatt történt. Ez kezdetben gettósítást és tömeges sortüzet jelentett.

A holokauszt a náci Németország és a velük együttműködők kísérlete volt az európai zsidók meggyilkolására. A szisztematikus gyilkolásnak ezt a szakaszát a nácik a zsidókérdés végső megoldásának nevezték.

A második világháború hat éve alatt a szisztematikus, bürokratikus, államilag támogatott és a kormányok által szervezett üldöztetés és elnyomás hatmillió európai zsidó halálát okozta a kontinensen.

Magyarországon a 30-as években hozták meg az ún. zsidótörvényeket, amelyek jelentősen korlátozták a zsidók jogait. A német megszállás után azonban már sárga csillag viselésére kötelezték őket, majd megindult a gettósítás. 1944 májusában pedig megkezdődtek a deportálások is. Bár 1944 nyarán Horthy leállította a deportálásokat, a nyilas hatalomátvétel után Szálasiék megpróbálták a magyarországi zsidóságot kiirtani. 1941 és 1945 között a magyar holokausztnak a mai ország területén mintegy 200.000 zsidó áldozata volt. Rájuk emlékezünk minden április 16-án.